Ez a vázlat készült a filmnézést követő beszélgetésünkről amit Páll Gábor vezetett.
Aggályaink a film kapcsán
- · tandíj – csak középosztálytól hozzáférhető, szociálisan rászorultak nincsenek
- · túl nagy szabadság – biztos, hogy jó ez mindenkinek, személyiségtípus-függő a dolog?, jó családnál nem lehet jobb egy bentlakásos hely / kollégium; tényleg minden diák el tudja dönteni, hogy mi a legjobb neki?
- · csak kevés emberrel működik az iskolai demokrácia ezen formája
- · nem lehet az ott dolgozó felnőtteknek rendes magánélete – lehet valami gond az itt dolgozókkal?
- · bentlakásos – elszakítják a családjuktól a gyerekeket
- · túl sok idő ugyanazokkal az emberekkel, túlzottan zárt közösség – idegesítő lesz egy idő után
- · nem a való világ – mi lesz velük Summerhill után?
- · hogyan fognak leérettségizni? – ha akarnak, akkor könnyen, de ha nem, akkor nem kötelező
- · nagyon fontos a pontos tájékoztatás – ne később derüljön ki, hogy amit kihagyott, az mégiscsak kellett volna a céljai eléréséhez
- · egyben megvalósíthatatlan Magyarországon a dolog
Amik tetszettek
- · életre jobban felkészít, mint a hagyományos iskola – életszerűbb ott az élet
- · iskolagyűlés
- · szociális képességeket nagyon fejleszti
- · teljes életet élnek ezek a gyerekek
- · a 21. században a nyugati világban már az önmegvalósítással kellene foglalkoznunk
- · a képességek széles spektrumát értékeli és fejleszti is (pl. barkácsolás)
- · talpraesetté tesz
Megoszlik a véleményünk ezekről
- · nem kötelező az óralátogatás – mint az egyetemen, de a közoktatás azért nem ugyanaz
- · a szemlélet a fontos – ez pedig bármikor megvalósítható lenne
- · „tantermen belüli demokrácia” kivitelezhető?
- · lehet egyedül szembemenni a rendszerrel?
- · van olyan, hogy fiziológiás kamaszkori lustaság?
